Ma van Mindenszentek ünnepe. Ilyenkor sokan kimennek a temetőkbe és megemlékeznek az elhunyt szeretteikről.
Sokan azt gondolják ez maga a vég. Pedig nem az, hanem csak egy töréspont egy hosszú folyamatban , amit életnek nevezünk. Életünk, így az enyém is jóval azelőtt kezdődött, hogy megszülettem volna, sőt fogantatásom előtt. Én már a szüleimben benne éltem és egységgé a fogantatáskor váltam, de igazán teljessé a születésemkor lettem. Életem pedig nem ér véget a halálommal.
De ahhoz hogy én legyek kellettek még a szüleimen kívül mások, azok az emberek akiket az őseimnek nevezhetek. Sokukat nem is ismertem és nem is ismerhettem meg, de amikor a sírjuknál állok érzem őket a lelkemben, mert ők bennem élnek tovább. Visszatérve az előbbi analógiára, minden halál egy töréspont, és azáltal, hogy vannak utódaink a halál nem jelenti a véget, hiszen az utódok mindig az életet jelentik.
Így nyer értelmet az ember a halál után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.