Egy blog az életről

" Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy"

A fenti idézet Popper Péter egyik gondolta. A nemrégiben elhunyt ezen szavai is kifejezik azt,amit az emberek gyakran elfelejtenek, hogy a saját életükért ők tartoznak felellősséggel nem mások. Méghozzá 100 %-os felelősséggel. Hibáztathatunk másokat mindenért, de egy valakait nem krülhetünk ki , önmagunkat. Lehetnek velünk mások, adhatnak tanácsot, de dönteni magunknak kell mindenben és ha rosszul döntünk, akkor nekük kell vállalni a felőlsséget érte. Maguk felett mi magunk ítélkezünk, de magukat el kell fogadni a rossz és a jó tulajadonságainkkal együtt. Ha ezt elfogadjuk, akoor képesek leszünk szeretni önmagunakat, ha pedig önmagunakt szeretjük mások is szeretnek minket.

Na nem azokra az emberekre gondolok, akik azért szeretnek minket, mert éppen pl. képviselők lettünk a Parlamentben, hanem azokra za emberekre akik akkor is ott voltak velünk, amikor az álmaink kezdetekor rajtuk kívül más nem hitt bennünk. Mert ezek az igazi barátaink, szeretteink, szerelmeink. Van azonban olyan, hogy ezeknek az embereknek is szükségük van ránk, akkor viszont ki kell állnunk melletük és nem szabad elfutni a másokkal való közvetlen törődés mellől, mert azzal mi is többek leszünk.

Manapság az emberek félnek kötödni is, mert akkor sebeket szerezhetnek. De képtelenség érzelmek nélkül élni az életet, valódi kötődés nélkül, mert akkor csak egy álarc mögötti életet élünk. Élhetünk emberek mellett, de ha érezzük, hogy mással szeretnénk lenni iagzán ne habozzunk. Mert gyakran félünk kilépni egy olyan kapcsolatból,amiben nem vagyunk boldogok. A jövő lehetőségit felnagyítjuk, mint a kis gyerekek, és félünk a holnaptól. Aztán ahogy Popper Pétert idézzem: " Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap féltél!" eljön a holnap és rájövünk, hogy amitől féltünk semmiség volt.