Egy blog az életről

3 éve tanúja lehettem az egyik legszebb dolognak a világon, annak hogy az gyerekkori barátnőm végre révbe ért egy férfi oldalán. Az esküvőjük Egerben, de a legszebb az egészben, hogy kisbabát várt. Ő is mint  minden nő nehezen, de végre révbe jutott. Ebben a szertartásban számomra nem maga a házasság ténye, hanem a bizalom volt annyira megható, hogy elsírtam magam és hazafélé az esküvőről is alig tudtam abbahagyni a sírást, mert egy férfi és nő közötti kapcsolatban a legfontosabb szempont a bizalom. A férfiak talán a nőkben azt értik félre, hogyha a nők nekik mondják el a lelki gondjaikat.

Kedves férfiak egy nő akkor beszél veletek a lelki dolgairól, ha igazán bízik bennetek! Néha a nőnek elég, ha a párja meghallgatja és egyszerűen csak megöleli. A nők nem azt várják, hogy megoldja valaki helyettük a problémát,hanem meghallgatást.
A nőknek kell az a biztonságérzet amit egy ölelés vagy puszi adhat. A nők szeretik a gyengéd férfiakat, akik érintéssel, egy külön szóval ki tudják fejezni a nővel való kapcsolatukat. Ha egy nő erre kitalál egy sajátszót és mondja a pasinak, a pasinak tudnia kell, hogy a nő megbízik benne 100 %-ig.

 Nehéz megmondani, hogy az emberek manapság miből és kitől tanulnak élni. Igen, mert kell tanulni élni. Ez egy olyan folyamat, ami életünk végéig tart. Minden egyes évvel mások leszünk, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Vannak akik a szüleiktől tanultakra támaszkodhatnak, mások a hitükre. De vannak aki arra támaszkodhatnak, amit olvastak. Ma olvastam egy olyan cikket, abből szeretném e következő sorokat idézni:

Popper Péter egyik előadásán elmesélt egy beszélgetést, ami közte és egy hallgatója között zajlott le. A hallgató azt kérdezte, hogy miként lehet ilyen fokú műveltséget elérni, amilyet Poppernek sikerült. Popper kisebb mosolyok közepette elmondta, hogy az embernek ma nincs más választása, mint, hogy olvas. Erre egy egyszerű kérdés érkezett, hogy jó, de aztán mit tegyünk? "Aztán, és persze közben is el kell gondolkozni azon, amit olvasott - hangzott a felelet. - Ezért is utálom, ki nem állhatom a gyorsolvasást, hiszen olvasni lassan kell, elgondolkozva, meg-megállva, visszalapozva, figyelmesen. A gyorsolvasás az egyik legnagyobb tévedése a technikai kultúrának."

,A hallgató ekkor azt a kérdést tette fel, hogy mi történik aztán, miután elgondolkodott, és a válasz megrendítő: "Miután elgondolkodott, a meggyőződése és a hite összeomlik. Majd tovább olvas, és újra elgondolkodik, újraépíti önmaga szellemi meggyőződését. Ez az egyetlen útja a szellemi fejlődésnek, a tudás, a műveltség megszerzésének. Mindenkinek annak kellene lennie a legnagyobb feladatának, hogy szellemi fejlődése tartós és folyamatos legyen. Ha valaki lemerevíti magát szellemileg, és azt mondja, hogy ez meg ez az én meggyőződésem, az annak a jele, hogy a szelleme meghalt. Nem megy tovább, nem vesz fel új információkat, lemerevíti mindazt, ami benne van a pillanatnyi a tudásában, meggyőződésében" - fejezte be válaszát Popper Péter. Ez a példa jól szemlélteti, hogy a társadalom és az erkölcs, valamint a tudás problémájának a megoldására nincs semmilyen tömegmegváltó módszer, mindenki egyénileg tud eljutni a legmagasabb tudásig, az erkölcsig, a saját morálját mindenkinek saját magának kell kialakítania."

" Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy"

A fenti idézet Popper Péter egyik gondolta. A nemrégiben elhunyt ezen szavai is kifejezik azt,amit az emberek gyakran elfelejtenek, hogy a saját életükért ők tartoznak felellősséggel nem mások. Méghozzá 100 %-os felelősséggel. Hibáztathatunk másokat mindenért, de egy valakait nem krülhetünk ki , önmagunkat. Lehetnek velünk mások, adhatnak tanácsot, de dönteni magunknak kell mindenben és ha rosszul döntünk, akkor nekük kell vállalni a felőlsséget érte. Maguk felett mi magunk ítélkezünk, de magukat el kell fogadni a rossz és a jó tulajadonságainkkal együtt. Ha ezt elfogadjuk, akoor képesek leszünk szeretni önmagunakat, ha pedig önmagunakt szeretjük mások is szeretnek minket.

Na nem azokra az emberekre gondolok, akik azért szeretnek minket, mert éppen pl. képviselők lettünk a Parlamentben, hanem azokra za emberekre akik akkor is ott voltak velünk, amikor az álmaink kezdetekor rajtuk kívül más nem hitt bennünk. Mert ezek az igazi barátaink, szeretteink, szerelmeink. Van azonban olyan, hogy ezeknek az embereknek is szükségük van ránk, akkor viszont ki kell állnunk melletük és nem szabad elfutni a másokkal való közvetlen törődés mellől, mert azzal mi is többek leszünk.

Manapság az emberek félnek kötödni is, mert akkor sebeket szerezhetnek. De képtelenség érzelmek nélkül élni az életet, valódi kötődés nélkül, mert akkor csak egy álarc mögötti életet élünk. Élhetünk emberek mellett, de ha érezzük, hogy mással szeretnénk lenni iagzán ne habozzunk. Mert gyakran félünk kilépni egy olyan kapcsolatból,amiben nem vagyunk boldogok. A jövő lehetőségit felnagyítjuk, mint a kis gyerekek, és félünk a holnaptól. Aztán ahogy Popper Pétert idézzem: " Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap féltél!" eljön a holnap és rájövünk, hogy amitől féltünk semmiség volt.

 Tegnap a Föld napján volt Egerben a Critical Mass, vagyis a magyarul kritikus tömeg elnevezésű kerékpáros rendezvény. A célja mint minden évben az volt, hogy felhívja  a figyelmet arra, hogy a városokban is vannak bringások, akik mint ahogy egy kedves barátnőm mondja bringuszolni akarnak anélkül, hogy félnük kellene az úton. A kerékpárosok az utakon nem egyenlő félként kezelt közlekedők csoportja. Azonban jó volt tegnap látni, hogy közel 800 ember együtt kerékpározik bármilyen verseny cél nélkül, csak a bringuszolás öröméért.