Nehéz megmondani, hogy az emberek manapság miből és kitől tanulnak élni. Igen, mert kell tanulni élni. Ez egy olyan folyamat, ami életünk végéig tart. Minden egyes évvel mások leszünk, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Vannak akik a szüleiktől tanultakra támaszkodhatnak, mások a hitükre. De vannak aki arra támaszkodhatnak, amit olvastak. Ma olvastam egy olyan cikket, abből szeretném e következő sorokat idézni:
Popper Péter egyik előadásán elmesélt egy beszélgetést, ami közte és egy hallgatója között zajlott le. A hallgató azt kérdezte, hogy miként lehet ilyen fokú műveltséget elérni, amilyet Poppernek sikerült. Popper kisebb mosolyok közepette elmondta, hogy az embernek ma nincs más választása, mint, hogy olvas. Erre egy egyszerű kérdés érkezett, hogy jó, de aztán mit tegyünk? "Aztán, és persze közben is el kell gondolkozni azon, amit olvasott - hangzott a felelet. - Ezért is utálom, ki nem állhatom a gyorsolvasást, hiszen olvasni lassan kell, elgondolkozva, meg-megállva, visszalapozva, figyelmesen. A gyorsolvasás az egyik legnagyobb tévedése a technikai kultúrának."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.